2012. augusztus 16., csütörtök

Théta

„És most: Légy éber! És egyszerre felfedezed, hogy a középpont nem mozog. Ez a forgószél közepe. Itt csend van. Mozdulatlanság. Az vagy te: az eredeti ember… vagyis: isten.”
/Osho: Az én utam a bárányfelhők útja/

Az elkészült festmény két hete a hálószobámban pihent, várva arra, hogy leendő tulajdonosa hazaérkezzen egy hosszú utazásról, én pedig már napok óta a képhez illő idézetet keresgéltem, amikor rátaláltam a fenti sorokra - „véletlenül”. Egy reggel azzal az érzéssel ébredtem, hogy bele kell olvasnom Osho Az én utam a bárányfelhők útja című könyvébe. A könyv a 78. oldalon nyílt ki, és szinte a lélegzetem is elállt, amikor rádöbbentem, hogy az Univerzum megint elhozta hozzám azt, amit kerestem.

Három hónap ismeretség után „töltődött le” lelki szemeim elé ez a kép, egy kedves barátom Személyes Festménye. A kép minden részletében ott van ő: a búvár, aki idáig a világ tengereiben merült, innentől pedig – élete egy drámai fordulópontján -, saját lelkének tengerében, hogy megismerve önmagát beteljesíthesse életfeladatát.


Első szinten a kép az örvénylő tengert idézi elénk, amint a mélyből feltekintve látjuk a felszínen átszűrődő napfényt. Az örvény, a befelé haladó spirál azonban ennél mélyebb jelentést hordoz. A csigavonal, a spirál a természet sok-sok képződményében megtalálható motívum. Mintha az univerzum ritmusa, lendülete, mozgása leírható lenne ezzel a mágikus képpel. Ahogy a latin „spiro” – lélegzet - szó is arra utal, hogy a létezésünk elengedhetetlen feltétele és a mágikus vonal között különleges kapcsolat van. A spirálban benne van az élet körforgása, a lélek átalakulása, az örök újrakezdés.

A spirál íveinél ott a visszatérés az előző fázishoz, miközben egy új, magasabb szinten folytatódik ugyanaz a motívum. Újra és újra ugyanaz, de mégis mozog, változik, halad előre – fejlődik. A külvilág sötétségéből befelé, önmagunk középpontja felé haladva a kép egyre fényesebb, tisztább. „Legbelül, ahol minden kristálytiszta, ott megtalálod önmagad” – így szólt az üzenet, amelyet az Osho-idézet mellé én magam írtam a képhez, és amelyet a festmény közepét díszítő kristályok és a tükör jelképeznek.

„Ez egy bőség mandala” – hangzottak a tulajdonos első szavai, amikor megpillantotta a festményt. Bőség mandala, amelyben elmélyülve elérhetjük a Théta tudatállapotot. Thétában beléphetünk a Hetedik Síkra, a Forrás gyöngyház fényű, kékes-fehér ragyogású síkjára, a Feltétel Nélküli Szeretet, az azonnali gyógyulás és a korlátlan teremtés szintjére. A Teremtő Erő tiszta gyöngyház-fehér színű fénye könnyű, de tömény esszencia. Áthatolva rajtad boldoggá tesz, érzed, ahogy eggyé válsz a Fénnyel, a Szeretettel, az Univerzummal, a Teremtéssel.

 
A kép tulajdonosa ma okleveles ThetaHealing konzulens–terapeutaként, life coach-ként (életviteli tanácsadóként), és Chakra Light meditációs oktatóként tevékenykedik, a saját életútjának tapasztalatait felhasználva segíti mindazok gyógyulását, akik hozzá hasonlóan teljes, boldog életre vágynak. A ThetaHealing-ről bővebben itt olvashatsz: Ariadné Coaching - ThetaHealing

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése